mod_jux_megamenu

Nyelvváltó


Deprecated: Methods with the same name as their class will not be constructors in a future version of PHP; plgContentJw_sigpro has a deprecated constructor in /chroot/home/kickoffb/kickoffbudapest2018.hu/html/joomla30/plugins/content/jw_sigpro/jw_sigpro.php on line 19

cikkfejlec6


A tihanyi visszhang Tihany egyik legismertebb jelensége a jelenlegi apátság 18. század közepén történt felépítése óta. A Visszhang-dombon állított echókőről elkiáltott szavak a több mint 300 méterre lévő apátság északi oldaláról verődnek vissza, 2 másodperc alatt téve meg az oda-vissza közel 700 méteres távot. A visszhang optimális esetben hétszer verődött vissza a tihanyi templom oldaláról. A domboldalra állítottak egy kis oszlopot, melyet echókőnek neveztek: innen kellett a templom felé kiáltani. Echónak a helyiek nevezték a visszhangot. Ezt a kifejezést használta Csokonai Vitéz Mihály is „A Tihanyi echóhoz” című versében, amelyet a költő Balatonfüreden írt 1798-ban. Vörösmarty Mihály is írt róla verset, de legismertebb mind között Garay János visszhangról írt regéje, amelyet a kecskekörömárusok kívülről fújtak. Garay János mondája alapján a tihanyi visszhang az aranyszőrű kecskéket őrző, kevély királyleány büntetése, amiért a Tókirály érte epedő fia belehalt a reménytelen szerelembe.

tih 12018. szeptember 15.-én szombaton azonban reménytelenség helyett reménnyel telt meg Tihany. A Rákbetegek Országos Szervezete (ROSZ) ugyanis itt rendezte meg a Rákellenes Betegklubok I. Országos Művészeti Találkozóját, amelyre szerte az országból közel hétszáz daganatos megbetegedéssel érintett ember érkezett ebbe a csodálatos kisvárosba. A Szervezet elnöke, Dr. Szabó János elmondta, hogy ma olyan világot élünk, amikor a nyugodt, békés lelki állapot, és a biztonságos külvilág csak elérendő cél, vágyott remény mindannyiunk számára, és főként emiatt az emberek magukkal vannak elfoglalva. Ilyen helyzetben a szeretetből és a mások iránt érzett szolidaritásból kevesebb van a világban, és így a több évtizeddel ezelőtti adományozó kedvvel, és állandó figyelemmel szemben ma a daganatos betegek is kevesebb figyelmet kapnak embertársaiktól, szűkebb, és tágabb környezetüktől. Az elnök szerint azonban a Szervezet ezt természetesnek tekinti, és főként azok az egyesületi tagok, akik saját életükkel bizonyítják ma is mások számára, hogy a rák túlélhető, és legyőzhető, igyekeztek hatást gyakorolni a Szervezetre, hogy a korábbiakhoz képest változtasson a hagyományos betegszervezeti magatartáson. Vagyis ezentúl ne kérjen a környezetétől, hanem adjon a környezetének. Álljon élére a helyi kezdeményezéseknek szerte az országban, legyen a helyi társadalmi, közösségi szervezetek motorja, hogy a legtöbbet tehesse lakóközösségéért. A ROSZ már évek óta ezt tekinti egyik legfontosabb hitvallásának, mert tudja, hogy ha rámosolygunk a világra, akkor az visszamosolyog ránk. Szeretetet, és figyelmet pedig csak szeretetért, és figyelemért kaphatunk cserébe. Ennek az életigenlésnek a fontos ünnepe volt a Tihanyi Találkozó, amelynek művészeti, kulturális produkcióit örömmel adta át a ROSZ. A rákellenes betegklubok tagjai országszerte nagy igyekezettel készültek a Tihany főterén felállított színpadon való bemutatkozásra. Verseket gyakoroltak, táncokat próbáltak össze, kórusok igazítottak a hangzáson, képzőművészek húztak még egy ecsetvonást képeiken azért, hogy az egész ország meghallja, hogy az összefogás megsokszorozza az erőt, amire nehéz élethelyzetekben szükség van, hogy a művészet, a kultúra a lélek egyik legfontosabb gyógyszere mióta emberi világ létezik, és hogy a rákbetegek hisznek a szeretet erejében, és bíznak a jövőben. Ezzel együtt arra bíztatnak mindenkit aki látta a rendezvény produkcióit , vagy meghallotta azok hírét, hogy fogjuk meg egymás kezét, és emelkedjünk ki együtt a reménytelenség, és a hitetlenség mélységeiből, és legyünk nyitottak mindarra a jóra, és szépre, amit az élet még nekünk tartogat.

tih 4tih 2A rendezvény jó alkalom volt arra is, hogy Dr. Szabó János a Szervezet döntése alapján átadja az idei „Nagy Margit Díjat”, annak a szakembernek, aki az elnökség döntése alapján a legtöbbet tette hazánkban a rák legyőzéséért, és a rákbetegekért. Így 2018-ban Dr. Hornyák Lajos, a Veszprémi Kórház Onkológiai Centrumvezető főorvosa kapta a megtisztelő elismerést, aki meghatott hangon mondott köszönetet Tihany zsúfolt főterén. Csodálatos nap volt ez, amiből erőt merítettünk, és bizony törekszünk arra, hogy jövőre visszatérjünk!

Már a 20. század elején észrevették, hogy a tihanyi visszhang ereje egyre csökken. Bebizonyosodott, hogy ennek oka elsősorban a domb és a templom közé ültetett fák megerdősödött lombozata, valamint a megnövekedett zajjal járó idegenforgalom. Vagyis a megváltozott környezet bizony elnyeli az erőtlen hangot. A Rákbetegek Országos Szervezetének rendezvényén azonban – hála a sok-sok megjelent, és lelkes embernek és egyesületi tagnak – olyan hangosan és szívvel, lélekkel fejeztük ki köszönetünket, és életigenlésünket, hogy azt még ilyen körülmények között is sokáig fogja visszhangozni Tihany.